Szén-dioxid-adóval védené ki az IMF a mesterséges intelligencia negatív hatásait

Tekintettel az MI-fejlesztések természetével, hatásával és sebességével kapcsolatos hatalmas bizonytalanságra, a kormányoknak olyan rugalmas megközelítést kell alkalmazniuk, amely felkészíti őket mind a szokásos üzletmenetre, mind a rendkívül riasztó forgatókönyvekre. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői egy jegyzetben tárgyalták, miképp lehet költségvetési politikát alkalmazni a technológia és annak alkalmazásának olyan módú irányítására, amely a legjobban szolgálja az emberiséget, miközben tompítja a kedvezőtlen munkaerőpiaci és elosztási hatásokat.  

A generatív mesterséges intelligencia előnyeinek szélesítése: A költségvetési politika szerepe címmel megjelent vitairatban kifejtik, hogy a generatív MI-nek hatalmas a potenciálja a termelékenység javításában, de kevésbé kellemes változásokat is hozhat. 

A mesterséges intelligencia hasonló kérdéseket vet fel, mint a pár éve elindult robotizáció, amely elsősorban a rutinfeladatokat magában foglaló, alacsony és közepes képzettséget igénylő munkahelyekre jelent veszélyt. Viszont a generatív mesterséges intelligencia képességei kifinomultabbak, potenciálisan már a kognitív foglalkozásokban is felerősíthetik a munkahelyek elvesztését. Természetesen, ha a két folyamat összeadódik, akkor változik a munkajövedelem megoszlása, tovább csökkenhet a nemzeti jövedelem, súlyosbítva a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeket.  

Az IMF szakértői úgy gondolják, hogy az országoknak a fiskális politikát is figyelembe kell venniük a szociális védelmi rendszerekkel, például a társadalombiztosítással, a munkaerőpiaci programokkal, a szociális segélyezési rendszerekkel, valamint az oktatási és képzési politikákkal együtt.  

Az adózás terén a szerzők javasolják újragondolni a tőke megadóztatásának módját. Erre általában alacsonyabb közterheket vetnek ki, mint a munkára, de ha a tőke a mesterséges intelligencia segítségével csökkenti a munkaerő iránti keresletet, akkor az adóterhet szükségszerűen át kell helyezni.  

Az IMF elemzőit aggasztja a „növekvő piaci erő, a domináns cégek által élvezett bérleti díjak, vagy a győztes mindent visz” elve is. Igaz, a dokumentum nem tesz említést a megaüzemeltetőkről, amelyek már bizonyították, hogy képesek milliárdokat költeni az MI-infrastruktúrára – akkora összegeket, amelyeket rajtuk kívül csak kevesen.  

Az energia egy másik kérdés, amelyet a dokumentum érint. Azt sugallják, hogy 

Azonban az IMF elemzői nem kérik a mesterséges intelligencia közvetlen megadóztatását. Szerintük egy ilyen illeték akadályozná az elterjedését, és az ezt a megközelítést alkalmazó országok lemaradnának a riválisaik mögött.  

A szerzők kitérnek arra is, hogy a generatív MI „jelentős potenciállal rendelkezik az adóigazgatási gyakorlatok továbbfejlesztésében az adóérvényesítés javítása érdekében”. Hozzáteszik, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos információs forradalom végső soron lehetővé teheti az adórendszer újratervezését. Az MI a feje tetejére állítja a klasszikus adóelméletet, és a régi módszerek újragondolására ösztönöz, mint a személyre szabott progresszív általános forgalmi, az élethosszig tartó jövedelem- vagy a valós idejű piaci érték alapú ingatlanadó kialakítása.  

Persze az is lehet, hogy nem. A jegyzetben beismerik, hogy nem tudják, milyen változásokat hoz a mesterséges intelligencia. Állításuk szerint az MI következményeit irányító és enyhítő politikák függnek majd a jövőbeli forgatókönyvek alakulásától.  

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/Czeglédi Zsolt

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.